A kocsissorról…
| A kocsissorról a süket Gyalog |
| nem is sejti, hogy érte harcolok; |
| hogy könyvbe írtam… s már ha lelkemen |
| szárad, hogy a népet képviselem:
|
| őt képviselem… Meg-megáll, ha lát, |
| nem engem köszönt: az apám fiát; |
| köszönt rajtam egy ismerős nevet |
| s mögüle hunyorgó emlékeket. |
| Azokat nézi… Néz, néz – várja, hogy |
| valakivé csak visszaváltozok? |
| Igy állunk, állunk – lép végül tova, |
| várja a kút, a vályu, a lova. |
| A pusztán mindig sürget a dolog. |
| Senki sem tudja, hogy költő vagyok. |
|
|