Jog

Jogod van mindenhez, jogod, míg ezt a köntöst hordozod, ezt a hatalmat, örökséget, ezt a lobogó szegénységet, mely homlokodra annyiszor csap, szorít parázsló koronát és nyomja markodba a düh vad tűzvésszel töltött jogarát. Légy büszke rájuk, szívbeli elrendeltetés jelei, kiválasztásé: küzdened kell bitorló ős szörnyetegekkel – készülj fel, s hogy légy láthatatlan: az aljnép szürke köpenyét terítsd válladra s vedd kezedbe a mesék minden fegyverét. Kígyózsírt, lószőrt, őseid fondorlatát, tanácsait, kivül a falkán: hős, szabad vagy, ha győztél, ne félj, föloldoznak, ravasz légy hát – egy nép figyel rád, csodát kell mívelned, csodát! mert ha nem, jő máris a hóhér, emeli máris pallosát. Ó szép, ó édes büszke jog, megvetni minden gazdagot! fönnfénylő gőgjük ékességét, bódító kegyük édességét, ahogy ők egykor megvetették a szolganép szavát, szagát, mind a táborét, mely szivedben zászlót emel, csatát kiált. Eljuss bármeddig, le ne tedd ezt a köntöst, mely fölemelt, ezt a koronát; – soha semmi ne legyen elég engesztelni – a lázadást, amely halálig, halálon túl is elvezet, nyomva halott fogad közé is kemény, konok kérdéseket.