Édes babám isten veled…
| Szeménél kezdődött szakálla, |
| szinte bugyogott, úgy ömölt |
| mit össze madzaggal kötött. |
| Ó a jó öreg! E szakállban |
| orra szigetként csillogott |
| s e sziget körül a dús árban |
| föl-fölcsapódtak a habok, |
| ahogy énekre nyílt a szája, |
| nézve azt fújta a világba, |
|
|