Édes babám isten veled…

Szeménél kezdődött szakálla,
szinte bugyogott, úgy ömölt
foltozott öreg újjasára,
mit össze madzaggal kötött.
Ó a jó öreg! E szakállban
orra szigetként csillogott
s e sziget körül a dús árban
föl-fölcsapódtak a habok,
ahogy énekre nyílt a szája,
mert énekelt, a kék eget
nézve azt fújta a világba,
édes babám Isten veled.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]