A kocsis csak állt…

A kocsis csak állt, állt s akkor hirtelen a gazdatiszt rámért egy hatalmasat – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A lélekzetem elakadt. Szívem fölugrott, mint vad a hurokban. Egy kutya szűkölt. A kocsis riadtan szétnézett a tájon, szegény idegen! s egymásután kétszer azt mondta: igen. Aztán urára nézett szánakozva mintha az ütést a tiszt kapta volna. Vörös lett az, dőlt belőle vad átka, rondán, akár a részeg hányadéka. A kocsis csak állt, nézett könnyes szemmel, nyugodtan, mint egy megcsúfolt új Mester. Kalapot emelt, indult tova némán s kutyája véle, mint ijedt tanitvány.