A töltés mellett

Egy tagban álló ezerholdakon fut a vonat már órákon keresztül. Nagy messze egy-egy falu; tornya félve erőlködik a nap felé a ködből. Minthogyha Pestet elhagyva e mái időkből is kifutna a vonat, s egy régi korba, egy letűnt világba törne magának csattogó utat: eldőlt temetőt vág ketté, odébb pusztai tanya szalmafedeles cselédviskói közt rohan… előle sovány kutya fut, csirkehad repes. Egy mezétlábas gyermek áll a sárban, egy félvad, kócos jobbágy-ivadék. Mit érez, ő nem tudja, én tudom csak, minthogyha most is helyén állanék.