Kiderül, beborul

Az előbb sütött még, most vastagon esik: kiderül, beborul reggeltől estelig. Az előbb a sárnak nehéz szaga szállt még, most meg nem érzek mást csak a violáét. Ülök a tornácon borulva-derülve, mintha megannyi ősz és tavasz repülne. Csöpög és szikrázik az eresz fölöttem, repül az ősz, repül a nyár, száz évet öregszem. Tünődve-nevetve nézem a játékot, ezer éve a gyászt s rá a fényes ajándékot. Befutnak a csibék, azután kifutnak, csillog-villog a napfényben farka a kukacnak.