Házasok

Felriadtam, kerestelek, felriadtál karom között, mily idegen arccal! szemed mily riadalmat tükrözött? Honnan jöttél? Mily borzadály villant rám egy pillanatig? egy más létből mily vád s talán átkozódás is már, amíg lassankint ez a gyermeki, görcsös harag lám ellobog és kisüt szád körül megint asszonyi meleg mosolyod – s fej fej mellett, halálosan összefonódva, mint nevünk betűi itt a vánkoson újra álomba merülünk.