A szív szava
Ne nézz a villamos-szomszéd nyitott |
olvasmányába – egy elszánt betű |
reádugorhat és – vakarhatod! – |
csíp, mar, tapad már, akár a tetű. |
|
Ne olvasd el az ékes falragaszt, |
mely ebzárlatról és szívről szaval, |
sunyin reád vadászik mindegyik, |
a körmondatok dróthurkaival. |
|
Ódd kis családod nyugalmát! Kerüld |
melyekben, úgymond, a tudás lakik, |
művészet, szépség, stb. és szeretet. |
|
Kültelki csapszékek előtt időzz, |
az ablakokon át éjfél felé, |
megütheti füled ott néha még |
a szív szava s a tiszta szellemé. |
|
Hasonképen a dutyikból, ahol |
a hányt-vetett hős végre enyhre dűl |
és népkonyhákból, amidőn a felsült |
potyázó épp az utcára repül. |
|
|
|