Paprikák

Király-kérdés megoldása, pénzügyeink rendezése nem érinti szívem úgy, mint hogy a paprika megért-e. Villognak már, testesednek, fejjel le a kicsi fákon úgy hintáznak, mint víg lány-had pajkos kerti mulatságon. A hegyükre nyomott csókban, a ropogó harapásban, a zöld ízek nyelésében tudtam meg, hogy újra nyár van. Mily ifjúság, mily vígasság érlelődött friss husukba, mily üdítő tiszta lelket lehelnek beléd rajongva. Nyár van, újra, nem is újra: először ízlelem, érzem e susogó kertben, e tág vidék fölött és szívemben. Túl vagyok én a virágon, már nem köntös, nem a virág: gyümölcs és hús nyisson rám hű tekintetű vigasztalást. Jönnek sorba, egyik édes, másik szép szinét kínálja, rádmosolyog s eszeveszett haraggal harap a szádba. Apáimnak eledele, szülőházam koszorúja, hálás szívvel dicsérlek én, férfi nyeldeklők virtussa, télen-nyáron a kiszáradt kenyér hű ízesítője, emlékeim váltakozón csilingelő csengettyűje.