A hirtelen nyárra
| gyepen, tetőn gyors fényű bál; |
| a morzsák közt is áll a nyár. |
| Füttyel lépek az udvaron, |
| mosolyom friss szárnyai visznek. |
| Jó szaga van a mosdóvíznek. |
|
| mely a sövényen vakitott. |
| arcodon napfényt szagolok. |
| Mert bújnak ők is már elő, |
| kedves virág mindnyája nékem! |
| Négy kelt ki ma. Szerénykedőn |
| lapulnak itt szemed gödrében. |
|
| ékesebb, hűbb, mint a mezők. |
| szemlélem én már az időt. |
| Bízva köszöntöm benned őt, |
| az ízzel-szesszel teletölt |
|
|
|