Ajándék

Tudom, mi szolgának a jó szó, fogolynak séta, nap, egy kézfogás a hontalannak, egy korty, szives falat, sokat próbáltam. Köszönöm, hogy megtaláltalak. Se jobb, se rosszabb, csak a rossztól tán jobban szenvedett, hálás vagyok csak és köszönni véletlent is merek, szerelmet, ezt az éjt, szerelmed; ne bánjad sose meg. Egy szót se szóltam, ajkaidra nyomtam öt ujjamat lefogni győztesen megindult boldog sikolyodat: őrizd egy életre, mit eztán ad még e pillanat. Tudom, szegénynek percnyi jókedv örök vagyon lehet, engem melenget, hogyha rád ím mosolyt melengetek, játékom, díjam, büszkeségem, hogy fényesítelek. Szerelem volt ez? Azt tudom csak, hogy mi a meggyötört szívnek a munka elbutító két ocsmány napja közt emberré válni s bár egy éjre vállalni a jövőt. Dől künn a hó, végy két harisnyát, elmentem, dolgozom, ha csöngve felriaszt az óra, derítsen kis dalom, itt rögtönöztem, itt hagyom az asztalon.