Gyermekkor

Szép hullámvonalban madár repült felettem s utána épp azonmód lebegve fürge párja; harang csendült meg akkor s mintha e zaj még szebben ringatta volna őket tovább a könnyű nyárba. Szép kép volt ez, barátom, néztem utána hosszan libáim közt meghatva s tán könnyel is szememben, mintha egy titkos intés, hívó kar tünne ottan; dél volt, a földre ültem, száraz kenyeret ettem.