Fűrészelés

Fűrészelés gyermek-sírása, a fejsze öntelt csattogása keltett s litty-lottya a köcsögnek, mit ablakomnál öblögettek. Friss téli dél. A jeges gangot napfény és fürge kislány-hangok pezsgették, majd a kis harangok kezdtek verni egy tiszta marsot. Nem voltam itthon három éve, most se jöttem épp vereséggel – kedves környék sok kis zajoddal tapsolj csak büszke vigalommal – Itthon voltam hát végre bátran, tisztán a régi cselédházban, beváltva – kitünő diák – mit elvárt pap és uraság. Fölültem, aztán kiugrottam, két vén papucs alázatossan várt ott, mint két görnyedő szolga, csak lépjek rá kövér hátukra… Úgy, ahogy voltam, dudolgatva pislantottam ki az udvarra, apám izzadva a fűrésznél rám nevetett, de nagy úr lettél. Tisztelt úr, ha nem sértlek ezzel, tüntess ki megjelenéseddel, nézd a fejszét, hogy vár a baknál, hogy neki is már kezet adjál… Fűrészeltünk s mert előző nap a nagy francia forradalmat olvastam, füttyömre a sok fa, mint zsarnok-fő fordult a porba.