Mulató szolgák

– Nahát, nahát! nahát maradt lám nékünk is még némi tört dió, a pókhálós palack alján egy-két pohárnyi bor s dicső urunk hibás fogának szaggatott nyomával sok gyümölcs… Sonka! cukrozott kalács! – Komák! komák, gyerünk, ez azt’ a dáridó! – A szent sebekre, hé! – Hortyog már drága püspökünk! – Álmodjék szépeket! – Akár a végnapig! – Töltsd már meg a kupám! – Hej, drága sógorom, hadd nyaljalak kupán! Urak vagyunk, urak! úrként iszunk s pökünk! Szent Imre napja ma! Csörgő páncélosok a jó papi tized porzó zsáklisztjeit, kitty-kottyoló borát, sok bőgő tehenét szerény személyünknek a hegy felé sötét estig kisérgeték – Sivít a szélkakas? Nekünk, nekünk, komák, csárdázhat a hideg! Alszik már a merész hadfik seregje is – a korsók s a teli pórhölgyek keblei itatták őket a szép küzdelem után! Kérődznek most édes karok közt… Hallga! egy a kastély udvarán öklendezik! – Na nézd! a hold alatt a kőszüzet ölelgeti! „Majd úgy fogunk táncolni Mint a molnár tyúkjai! (még egyszer) Kik jóllaktak búzával Az ellopott árpával, (még egyszer) És zabbal És zabbal!” – És zabbal! ki a hanggal, a hála dalával, drága komáim, a hajnal mossa az ablakot már! Kint a didergő földeken indul már a paraszt, – hej! – húzza ekéjét, bűzt ereget ki a kíntól (És cseng a harang s a tiszta harangszó égi zenéjén áthúz a reggeli angyal.)