Mulató szolgák

– Nahát, nahát! nahát maradt lám nékünk is még némi tört dió,
a pókhálós palack alján egy-két pohárnyi bor s dicső urunk hibás
fogának szaggatott nyomával sok gyümölcs… Sonka! cukrozott kalács!
– Komák! komák, gyerünk, ez azt’ a dáridó!
– A szent sebekre, hé! – Hortyog már drága püspökünk!
– Álmodjék szépeket! – Akár a végnapig! – Töltsd már meg a kupám!
– Hej, drága sógorom, hadd nyaljalak kupán!
Urak vagyunk, urak! úrként iszunk s pökünk!
Szent Imre napja ma! Csörgő páncélosok a jó papi tized
porzó zsáklisztjeit, kitty-kottyoló borát, sok bőgő tehenét
szerény személyünknek a hegy felé sötét estig kisérgeték –
Sivít a szélkakas? Nekünk, nekünk, komák, csárdázhat a hideg!
Alszik már a merész hadfik seregje is – a korsók s a teli
pórhölgyek keblei itatták őket a szép küzdelem után!
Kérődznek most édes karok közt… Hallga! egy a kastély udvarán
öklendezik! – Na nézd! a hold alatt a kőszüzet ölelgeti!
„Majd úgy fogunk táncolni
Mint a molnár tyúkjai! (még egyszer)
Kik jóllaktak búzával
Az ellopott árpával, (még egyszer)
És zabbal
És zabbal!”
– És zabbal! ki a hanggal, a hála dalával, drága komáim, a hajnal
mossa az ablakot már! Kint a didergő földeken indul
már a paraszt, – hej! – húzza ekéjét, bűzt ereget ki a kíntól
(És cseng a harang s a tiszta harangszó égi zenéjén áthúz a reggeli angyal.)
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]