Búcsú

Jobb oldalamon kedvesem, balfelől a lebukó nap, már fordul lassan a világ, az ifjúság még rámkiált, haraggal és utat mutat – Öleljed át hát vállamat, aztán borítsd rám köpenyem, füstölög mint tűzáldozat, lobog a foszló táj körül, fönt a cserjésből villogón kitűnnek a gyalogutak, vetkeződik már a távol, nézd a jövendőt, hogy lángol azon, azon kell mennem át utolérni az életem, kivívni egy igaz hazát – Mit balfelől csókolt a nap, csókold meg jobbról arcomat. Mondd csak bátorításodat, ím fölkelek közületek követni némán sorsomat, vissza-visszaintegetek.