Úrfelmutatás

Poharainkban már a hajnalcsillag tüzes Tekintete sistereg… Barátaim, az én magányosságom Nagyobb, mint ez az éj! Keserűbb, nehezebb Volt nekem ez az éj, akár az óceán. Nem veszem számra az isten nevét, Ha nem látom szenvedésem okát, Ha nincs kire panaszkodnom – Lapúlva szűköl, forog mellemben egy állat. Egy állat, mely kínjaiban saját Lábába harap. Nem vonít ő, tudja, Üres az éj, az ég. Tudja, egyedül van. Néma tanúja leszek halálig önmagamnak: Bármit tegyek is, ártatlan vagyok.