Látod, hogy gőzölög…¹

Látod hogy gőzölög vén Mecsekünk már! Sűrű Habokban csapódik lábához az őszi Köd árja! Gúnyos szél rázza fáink jajongó Ágait, leveri utolsó gyümölcseinket is. S antik gondokkal koszorúzza ifjú fejünket! S ránk száll lassan a tél, Annám… s e százados bánat Hűvös üzenetként szálló a Kapos némuló völgyeiből – Hallgasd – már a bibic csipog csak – fiait gyűjti az útra. Egy hét s üres lesz szerte a táj és megered újra A szennyes eső, elmossa e bíborban pompázó Templomi szőnyegét az útaknak… cuppan a nehéz Barmok patája majd a vas-színű sárban S ereszünkről lerohanó víz bugyborékolva zokog… Mit se sirassunk mi! Önnön mérgeitől Bomlik e förgeteg és termékeny csend havazik majd A vetések álmaira… Rakj addig a tűzre S fonván sötét karod nyakam köré, dalolj Madarak elhangzott versenyéről, ágaskodó göndör Bárányokról, egy fel nem osztott tájról, Melyről mint gyermekét viszi kalászát a barna arató.