| Föld alatt utazik a városokban ő, reggel a jövendő |
| Tavasz-ősz, sövényei között az ébresztőóra vihara |
| Indítja a varrógép kerekét, |
| Hajtószijak forognak ég és föld között |
|
| S míg hervadó ujjai között zizegő vászon folyik, zizegő emlék, |
| A csattogó tű szaporán férceli |
| Délutánra az estét, estéire álmot, |
| Álmaira sóhaj lebbenő csipkéit. |
|
| Emeletek fölött, a szél fölött, ül Anna, ül, gyenge lábai rohannak, |
| Befutják a kemény meredek szirteket, |
| Tejnedvű fűveket, szájam cserepeit, |
| Hol jár: nyomor vitorlái lebbennek utána: száradó lepedők, |
| A kötelén száradó akasztott – |
|
| – Így száll tova Anna, kit elszántan követek |
| Könnyező ablakok alatt, sikátorokon át, |
| Hol a csend csapdája vigyáz, éjféli tulipán, |
| S fürkészve köszönt a gyanús ismerős – |
|
| Így őrzöm napjaim anyját, névszerint Orosz Annát, |
| Szomorú kezeim levelei így hullnak rá, rejtik, védik a téltől. |
| Csókom így zárja barna szemeibe lázadó |
| Ifjúságom erős, gyönyörű vidékeit. |
|
|