Szárnyak

Madarak, madarak, madarak, madarak, Ha több vagyok, mint test: lelkem a csicsergetésetek! Hajnalodik már, dalolva jöttünk a réteken át haza, Szárny volt ma éjjel nékem a szó, a korty, az óraütés, szárny a simogatás, kedvesem keze. Szárny volt a dal, a kilincs, vígan feküdtem a lepedők szárnyaiba, Már majd elaludtam, midőn ablakom előtt a májusi nap trombitaszavára A fák kirázták magukból a madarakat! Lármás reggeli áldozat Harsant: áriák, tollak, gondolatok színes gomolya szállt az ég felé. Repdeső zászlók, angyalok rakétái, bomlott mezei ágyutűz, Első zajos csók, miután, lobbanás, elrepül a szerelmesek inge! Oly ragyogó, győztes volt e rajzás, hogy szabaduló kedvem feléje lebbent, Síkosan, fürgén beléje fonódott, mint illatba az illat. Vízcsobogás e zaj! – Miért siratni hát a tünő ifjuságot? Szabad ragyogó égi mezőkre oszlik el selymes áldozati füstként.