Napló velem és napló nélkülem

Két csorba fogaskerék.

Egymásba kapaszkodva forognak.

Az egyik nagy és lusta, malomkőnyi súlyú. Ezt a szenvedés hajtja. (A részvét, a szégyen, a sértettség, a szorongás, a szerelmi nyomorúság, a halálfélelem hajtja, a Duna és az Arno, hajtják a nappalok eseményei és az éjszakai álmok emlékei…)

Ez lassan és némán fordul.

De ez pörgeti fel a másikat. A kicsit.

Ezen aztán megpróbálhatok akár gyémántot is köszörülni.