Két érv

Hogy a világ szépsége végtelen, kimeríthetetlen, arra most már két bizonyítékom is van.

Az egyik: a gyerekkori emlékek könnyű felidézhetősége, hisz csak tőlünk függ, hogy bármelyik

 

*

 

(A fenti naplójegyzet valami miatt megszakadt. A második bizonyítékot nem is jegyeztem föl. Most már nem fog eszembe jutni többé, hogy mi lehetett. Úgy érzem, mintha a világ végtelen szépsége – szórakozottságom folytán – a felére csökkent volna. Már csak félig végtelen.)