Akták, üzletekA tizenhárom magyar tábornok kivégzéséről Tichy ezredes küldött jelentést Haynaunak. Tudja, hogy akinek írja, azt minden részlet érdekli. Aprólékosan leír mindent. Ebből a jelentésből tudjuk meg, hogy végül a vesztőhely körül összegyűlt az aradi nép. És zúgni kezdett. Tichy felszólította a jelenlevő papokat, mondjanak megnyugtató szavakat. Azok nem nagyon akartak erre vállalkozni, míg aztán az egyik pap – „feltehetően katolikus volt, mert karing volt rajta” – beszélt valamit. – „Nem tudom, mit mondott, nem értem a bennszülöttek nyelvét” – írja Tichy. A nép csendben eloszlott. A szorgalmas ezredes másnap pótjelentést küld. Egy megbízható besúgó (neve rejtjelezve, foglalkozása pincér) közölte vele, hogy a pap a tizenhárom tábornok holtteste mellett elítélő hangon beszélt az osztrák hadbíróságról, a legmagasabb személyekről, s a kivégzetteket viszont dicsérte. Haynau azt írja a jelentés szélére: „A papot helyszínen kellett volna felkoncolni. Most már késő. Ad acta.”
*
A hóhérok a helyszínen maradtak, és azon nyomban árulni kezdték a holttesteket. |