Mágia

Az én apám, az én anyám hajtson ki zápor után

 

Az agrármítoszok legősibb képe tér vissza itt József Attila verstöredékében. A meghalt ősök megint megjelennek, mint gabonaistenségek. A földbe vetett mag, mely életre kel: példaszerű ígéret a halottak feltámadására. Mágiában ez hasznunkra is fordítható; a halottak jelképes megjelenésével (ezzel a legősibb álarcos színjátékkal) biztathatjuk és kényszeríthetjük a földet a termékenységre…

Akár így, akár úgy fordítjuk a képet: a föld alól visszatérő ősök a termékenységet jelentik, és a termékenység pedig őket jelenti.

A feltámadás nem nagyobb csoda a termésnél; csak nem olyan gyakori. De ha termés is késik, az ember belenyúlhat, és feltámadási játékkal szorgalmazhatja a mozdulni nem akaró természetet – „…a vegetáció kultúrában, szokásaiban gyakran előfordul az öregnek nevezett mitikus lény, részben megszemélyesítve, részben a mondákban, a szólásokban.” Az ősök, a halottak kultuszával és megjelenítésével kapcsolatban idézi ezt Ujváry Zoltán a román folklórból. S az oroszból pedig: „ezekben a játékokban két ősi agrártéma olvad össze: az elkövetkezendő termékenységi és a leküzdendő halálé.” (Lásd Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban. Debrecen, 1969.)

A zápor a József Attila verstöredékében persze szintén lényeges: ez hitelesíti a csoda-termékenységet. Az égre felhőt, az ég felhőiből esőt varázsolni – erre szintén jó a mágia. Ugyancsak Ujváry könyvében olvasok egy macedóniai szokásról, hogy aszályban meztelen gyereket küldenek ki a határba, ez táncol, a többi gyerek esőért könyörgő dalt énekel.

De hisz ez is benne van a József Attila-i kis töredékben! A visszatérő halott ősök és a megújhodó vegetáció képe mellett a záporesőé és a gyermeké – ki tudja, talán éhes ez a gyerek, és ezért bömböl? nincs mit ennie –, az ég csatornáit megnyitó, a halott nagyszülőket sírjukból is visszahívó, a feltámadási-trombita-hangú Gyermeké.

 

Az én apám, az én anyám hajtson ki zápor után míg kis gyerekünk bömböl.

 

S ha még valakinek kétsége volna: a töredék következő három sorában egy folklórtudósi leírás körültekintő részletességével teszi teljessé József Attila ezt az agrármítoszi képet, a mágikus tevékenységbe belopja magát is – a maga termő poéta szívét, mintha termőföld volna ez is:

 

mint nyugalom, mint dús növény jó szó, kövér fű, televény szivemből és a földből.