Meztelenül

Deus nudus est – Senecának egyik legszebb mondata ez, annak a fejtegetésnek a csattanójaként, amelyben kifejti, hogy Istennek nincs szüksége pénzre, sem bíbor tógára…

 

*

 

Deus nudus est – lásd Michelangelo Krisztus-szobrát a Santa Maria Sopra Minerva templomában.

(Most ugyan applikáltak rá arany ágyékkendőt, s egyúttal szíjas arany sarukat – de ettől a meztelen test csak sokkal naturalistábban, kihívóbban pucér lett: most egy sztriptíz-Krisztus. S egyszerre szembeszökőbbek lettek az akt nőies idomai is.)

Szent Ferenc – tulajdonképpen ezzel kezdődik a hivatása – a város főterén, mindenki szeme láttára levetkőzik, és meztelenül elhagyja Assisit. Jelenti ezzel: semmit sem köszönhet többé az atyjának, aki eddig őt gazdagon öltöztette, hisz nagymenő posztókereskedő volt, pláne. Jelenti: vállalja a szegénységet. Jelenti: vállalja a természetet, szégyenkezés nélkül, sőt Isten dicsőségét hirdetve vele. Jelenti: nem biztos, hogy az a civilizáció, amelynek utolsó státusz szimbólumát is – a gatyájával – elvetette, feltétlenül a legjobb és az egyedüli lehetséges civilizáció. Jelenti: az arany dalmatikák és mitrák tokjából kikandikáló egyházi férfiak számára az emlékeztetőt Jézusra, akit ruhájától megfosztva állított Pilátus a nép elé – ecce homo! Jelenti: így kell magát megaláznia annak, aki azt akarja, hogy higgyenek neki. Hiszen az igazságnak is az a jelzője, hogy meztelen.

Jelenti végül: vállalja, hogy a hippik előképe legyen.

 

*

 

Mindezt abból az alkalomból, hogy Calderón egyik Szent Cselekményét Velencében a 74-es Biennálén tökmeztelen színészek játszották végig. Egy egész társulat egyetlen fügefalevél nélkül.

(Vajon a bemutató vallásos vagy drámai jellegét akarták fokozni ezzel? Végtére a drámai cselekmény is, az aktus, tart valami rokonságot az akt szóval.)