Isten, a vigasztalan

Hogy Isten milyen kínok közt vajúdta életre ezt a világot – erről a biblia nem beszél. Látszólag simán ment. Legyen világosság – és lőn világosság. A Mindenhatónak nem okozott gondot a teremtés. Fölötte volt e feladatnak.

Most olvasom az egyik rabbinikus szövegmagyarázatban, hogy az Isten huszonhatszor próbálkozott a teremtéssel, teljesen sikertelenül. Ennyi füstbe ment világterv után lett meg ez, amelyik ma is funkcionál…

Honnan vette Ady, hogy ez így volt? Vagy hogy így is lehetett? A Sion hegy alatt cikluson végigvonuló atyai Isten-arc mögé a legutolsó vers legutolsó szakaszában felrajzolja a Könyörtelen Kísérletező arcát:

 

Úgy forgatja a Mindenséget,
Mintha únott játékot űzne,
Egy-egy világot megfagyaszt
S ötöt-hatot hajít a tűzbe.

 

– „Csak aztán kitartson!” – mondta az Isten, a rabbinikus szövegmagyarázat szerint, amikor a huszonhetedik próbálkozása sikeresnek bizonyult.

Hozzánk se fűzött hát túl sok reményt.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]