Kétségeink

A mélység, a kötél, a pisztolycső, a méreg nem kísérti úgy az írót, hogy végezzen magával, mint a kályhájában a tűz, hogy dobja be a kéziratait. És nem is csak akkor, ha rossznak tartja őket, hanem akkor is, ha jónak.

Egy suszter sohasem érezheti azt, hogy értelmetlen, amit csinál. Egy nyelvtanár sem. Egy börtönőr sem. Egy adóvégrehajtó sem. Egy ítéletvégrehajtó sem…

Az Isten, az igen. A Teremtő megbánta, hogy embert teremtett. Benne is van a bibliában. Ilyesmit minden teremtő érezhet: az író, a festő… Igen, ez a legnehezebb írás közben: leküzdeni azt a gondolatot, hogy mire való? Rovom a jeleket egy fehér papíron. Mi-re-va-ló ez? Minek ez? Kinek ez?

A szülő nőnek a szervezete termelhet valami olyan hormont, ami nem engedi ezt a gondolatot fellépni. Valamiféle majomszeretet-hormont. Különben sokkal több anya fojtaná meg az újszülöttjét.