Sadduceus humorKik voltak a sadduceusok? Jó humoruk lehetett. Efféle kérdésekkel húzták csőbe az Isten fiát: – „Mester, Mózes így rendelkezett: ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel gyermeke nem volt, feleségét testvérére hagyta. Ugyanaz történt a másodikkal, a harmadikkal is, egészen a hetedikig. Végül meghalt az asszony is. A föltámadáskor tehát melyiknek lesz a felesége? Hisz mindegyiké volt.” Ami ellenállhatatlanul humorosnak tetszik ebben a paradox példázatban, hogy a halál és a nász karonfogva jár együtt, egymás után pláne hétszer is, és hogy mindig ugyanaz lesz az özvegy és ugyanaz a menyasszony – egy női Kékszakáll. És persze a csattanó: a feltámadt asszony zavara, hogy elérvén az örökkévalóságba, most melyik férjét szeresse. Melyiket a hét közül? Lehet, hogy ennek a jó (jó fekete, jó abszurd) humornak az az alapja, hogy a Sadduceusok – mint Máté írja róluk – tagadták a föltámadást. És ebben az esetben ez talán nem is humor, hanem teológia. Csakhogy minden humornak vajon nem az-e az alapja, hogy nem hisszük a föltámadást? Az örök élet hitével járhat együtt derű, boldog és méla, de humor annál kevésbé. A humorban mindig van egy szikra a sírversek humorából, a nevető fejfákéból, az akasztófahumorból. És mindig-mindig a Boldog Feltámadás Reménye Nélkül. |