A halál régen és mostMeghalt. Ami történt, nemcsak változhatatlan, hanem amikor történt, akkor elkerülhetetlen is volt. Meghalt. A halandó (a jámbor halandó!) mögött ott volt egy másik világ, ahol a Párkák ültek, ahol a homokórákon az útolsó szemek leperegtek, ahonnan a Kaszás elindult… S itt pedig, ez árnyékvilágban, a halál végzetszerűen bekövetkezett. Az orvos is a betegséggel birkózott csupán, és aztán ha megjelent a halál: „az orvostudomány tehetetlen volt.” A beteg akkor kilehelte lelkét. Vagy visszaadta lelkét a teremtőnek. Jobblétre szenderült. Kimúlt. (Utalás egy másik világra, utalás az időnek egy másik kategóriájára, a múlt időre, utalás egy eleddig ideiglenes állapot – a test és lélek együttélésének – megszűnésére.)
*
Azóta megtanultuk, hogy a halál nem egy pillanat, hanem egy percig vagy órákig tartó folyamat, amelyet még – szerencsével – vissza is lehet fordítani. A megállni készülő szívekre nitroglicerin robbantása, a megállt szívek életremasszírozása arra figyelmeztet, hogy a halál beállása esetleges. Nehezen kireparálható esetlegesség. Ezt fejezi ki nyelvünknek egy új szava a meghalásra: kinyiffan. |