Hűtlen elhagyás

Megmondták neki, hogy rákja van. S ezt azzal a béketűréssel viseli, amelyet régen keresztényinek neveztek.

– Hogy lehet valaki ilyen? – panaszkodik rá a felesége. – Egy szót se szól a betegségéről, még mosolyog is. Hogy lehet valaki ilyen?

Gyanús neki ez a keresztényi türelem. Úgy érzi, a férje szép csendesen itt akarja hagyni őt. Még talán örül is, hogy itt hagyhatja. Eszébe jut, hogy volt, amikor a férje válni akart. Akkor ő ezt megakadályozta. S most el fog válni. Ezért hallgat úgy. Lapít! A nagy selyma!

Amikor az orvos a betegtől kijőve vállat von, nekiesik:

– Doktor úr, ne engedje meghalni! Ez lehetetlen!

A hangjában ugyanaz az ellentmondást elviselni nem bíró határozottság, amellyel az ügyvédjét győzte meg akkor, hogy a válás lehetetlen.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]