Audiovízió

Az álomkutatók azt vallják, hogy az álom a szervezet védekező funkciója, a nyugodt alvás biztosítására; hogy pár órán át meg tudjunk maradni a lassúbb lélegzés, a lassúbb anyagcsere, a „mindennapi agyvérszegénység” áldott állapotában. Az álom kiegyensúlyozza azt, ami felserkentene – legyen az külső zaj, hirtelen fény, előző napi gond, elfojtott bűntudat, erotikus impulzus. Az álom: az ügyes és gyors riposzt az ébredés szándékaira.

– Hadd aludjon mélyen és édesen! – Ez a természet szándéka, és az álom hozzá az elringató bölcsődala.

Audiovizuális, cinerámás, sztereó bölcsődal. Szuperprodukciós tentetente.

 

*

 

Jó. De vajon milyen rémes, édes és buja látomások kellenek majd hozzá, hogy el tudjak merülni a halál mozdulatlanságába?

Miféle emlékeket szabadítanak majd rám – akár a megnyugtatás szándékával is – oxigénszomjas agysejtjeim? Mit fognak kitalálni mentségükre? Kitalálni és kitálalni? Hisz az életem minden pillanata hiánytalanul a rendelkezésükre áll. Mindenestül őriznek engem, aki vagyok. (Aki voltam.)

Miféle filmmontázs telik majd ki belőlem?

Az átmenetnek azokban a napjaiban, heteiben vagy tizedmásodperceiben…

 

*

 

Hogy bent a moziban milyen filmet vetítenek, s hogy a vetítés meddig tart – mit tud róla az, aki kint ül a mozi előtt?

Azért, mert egy idő után már nem lehet beleselkedni, az előadás még tarthat tovább.

– Könnyű halála volt – mondja a Szerelem végén anyósáról Törőcsik.

– Jó, hogy mondja, de ez azért persze még nem jelent semmit. A néni már kezdetben is tehetséges vizionáriusnak bizonyult.