Urbi et orbiAmikor Claudius császár meg akarta ajándékozni Róma polgárait azzal a privilégiummal, hogy bárhol és bármikor szabadon szellenthessenek, a szenátus szembefordult vele. Claudiusnak egészségügyi érvei voltak, a szenátus a civilizációra hivatkozott. A szenátus győzött. A győzelme közel kétezer évig tartott. Nem mintha a rómaiak az elmúlt kétezer évben nem engedtek volna nemegyszer szabad utat a biogázaiknak. De mint egyéb törvényellenes cselekedeteiket, ezt is igyekeztek tanúk nélkül csinálni, vagy ha rajtakapták őket, pirultak miatta, sőt a túlfejlett erkölcsi érzékűek kimondott bűntudatot is éreztek… Beszélnek egy XVIII. századi contessáról, aki visszavonult a világtól, kolostorba, mert egyszer egy szalonban elfeledkezett magáról. Most? A legilledelmesebbje is képes a nyílt utcán az orrom alá büdösíteni. Két apáca várt a pirosban a Piazza Colonnánál, s olyan benzinfelhőt eregettek, hogy szinte rosszul lettem. S a legjobb társaság tagjai is ugyanezt csinálják. Megfigyeltem a Palazzo Madama környékén a mostani szenátorokat. Beülnek a kocsijukba, s máris durrog a kipufogójuk. Ezek volnának hát az utódai azoknak a római szenátoroknak, akik a császárral szemben is megvédték a civilizáció elveit, és akik nem engedték törvénybe iktatni a bélhangok jogát? És a Largo Argentinán, ahol a romok közt tanyázó millió macskától mindig is állati büdösség terjengett, most az autóbuszok karcinogén mérges gázfelhői elől a romok felé fordítjuk orrunkat, mert az ősi macskapisiszagba azért még senki se halt bele. (A benzinszag és a macskaszag elegyénél viszont ökrendeztetőbbet még nem szagoltam.) Hogy a kapitalizmus hánytatóan és fojtogatóan büdös, és hogy egyre büdösebb lesz – ezt már József Attila megírta. A párás büdösség felhőt. |