Béke és antik irónia

Aristophanes, a békepropaganda első művelője, sokat írt a békéről. Csupa vígjátékot.

Nincs-e ebben valami aktuális és megszívlelendő?

Lássuk azt a darabját, amelynek már a címe is: Béke.

Pár nappal Nikias békéjének az aláírása előtt mutatták be, 421. március végén.

Kleon, a háborús párti Kleon már meghalt. Elesett Amphipolis ostrománál. Ő volt Aristophanes bète noire-ja. De meghalt az ellenség Kleonja is, a spártai vezér, Brasidas. Valami isteni (már-már vígjátékírói) szimmetriával, a két háborús uszító egyszerre s ugyanott esett el. Aristophanes – a mindig békepárti Aristophanes – tehát győzött. A Béke győzelmi darab. (Még ha a versenyen csak második lett is vele. Eupolis Hízelgők című darabja megelőzte.) Ritka elégtétele egy írónak, megérni „eszméi győzedelmét”.

Elégtétel? Vagy inkább a feleslegesség érzése? Mert jó, derekasan verekedett a békéért, amíg folyt a háború, de most béke lett, vagy pillanatok alatt béke lesz…

Kit érdekel már a Béke apológiája? (Valószínűleg a bírálók is így érveltek, amikor nem adták ki neki az első díjat.)

A darabnak persze azért a békében is volt némi aktualitása. Hiszen a békét fenyegető veszélyekről szólt. A szövetségi politikát fenyegető belső intrikákról. A hadiiparnak óriásra növesztett érdekeiről, amelyekkel számolni kell. A habzószájú sarlatánokról, akiknek a fegyvernyugvás csak arra szolgál, hogy lélegzetet vegyenek… (Ezeket az érveket a darab mellett valószínűleg azok a drámabírálók is elmondták, akik kiverekedték, hogy azért ne a harmadik helyre kerüljön Aristophanes ezzel az aktualitását veszített darabjával.)

A darab hőse, Trigaios, vérbeli békeharcos. Minden veszéllyel dacolva felszáll az égbe, hogy lehozza onnét a földre a gyönyörűséges Békét, akit az irigy istenek elrejtettek az emberek elől. Látnivaló: egy Prometheus ez a Trigaios. Ő is kihívja maga ellen Zeusz haragját. (Vígjáték: múlékony a harag.)

Hogy min száll fel az égbe?

Hát egy – hogy is mondjam? Egy olyan bogáron, amely kevéssé illik egy ilyen pozitív hőshöz.

Mondjuk talán úgy, hogy egy szent skarabeuszon?

Csakhogy Aristophanesnél ez a bogár nem tagadja meg ganajtúró természetét, s a békemisszió során is mind csak a földi pöcegödrök felé szeretne kitérni.

Vajon ha valami fennkölt pegazuson szárnyalt volna Trigaios az égbe, túlélte volna-e Aristophanes darabja Nikias békéjét? A rövid életű alkalmat, amire íródott? Nem hiszem.

Bár lehet, hogy akkor Aristophanes megnyerte volna darabjával az athéni Állami Díj első fokozatát.