Emlékfejtés

Egy régi emlék körülbelül olyan rejtve működő mechanizmus szerint merül fel, mint amilyen mechanizmus az álomképeink filmjeit is vetíti. S ahogy az álmaink nyugtalanítanak mindaddig, amíg valami megfejtésfélét nem találunk rájuk – vagy amíg gyorsan el nem felejtjük őket –, ugyanúgy az emlékeinktől is várunk némi magyarázatot: minek köszönhetjük a hívatlan látogatást?

Az egyik reggel Gombás Pál halála hírét olvasom az újságban. Ő számította ki előttem – az atombomba után, de jóval a hidrogénbomba előtt –, hogy a hirosimai hatáson túl is még mennyire fokozható a nukleáris pusztító eszközök ereje. Egy alpesi faluban voltunk együtt, 1947 telén. Szentgyörgyi küldte őt, hogy tegyek meg mindent érte, mert tönkrement a háborúban, s hogy őt tartja a modern fizika legtöbbet ígérő lángelméjének. Előzőleg Szőnyivel és Ferenczy Bénivel már felfedeztük ott Naxban a mészárszék panzióját, ahol olyan reggeliket és ebédeket adtak, hogy egybefolyt a három étkezés. Reggeltől éjfélig a terített asztalnál ültünk. Felvittem Genfből a kis rádiómat, vacsora után azt hallgattuk. Néha távolból a Rhône-völgye túlsó oldaláról belemorajlott egy-egy leszakadó lavina hangja. Szőnyi rendszerint rajzolt, Ferenczy Béni Szűts Lászlóval zenét keresgélt, s a Mozart-vonósnégyeseket idézgették egymásnak. Aztán valami félig értett híradás nyomán faggatni kezdtük Gombást, mi is hát ez az atombomba. Úgy kezdett beszélni róla, mint aki tudja, hogy fizikus lévén, kollektív bűn részese. S mint aki felelős azért is, ami ezután fog következni. – Miért? Mi jön még? – Gombást mi addig olyannak ismertük, aki férfi létére megmaradt naiv, nyurga kamaszfiúnak, holmi nagyon is jól nevelt cserkésznek – s most tanúi lettünk, amint elragadta őt a feltartózhatatlan gondolkozás lendülete, miközben meg-megtorpanva, egy-egy példával lefordította nekünk, földi viszonyainkra, hogy mit is jelentenek a számok. Mintha gyorsírással írt volna, úgy röpült a ceruzája a notesz lapjain. Egyszerre: a szellem öröme és perspektíva iszonyata. Az egyik példájára emlékszem: ha ez és ez a bomba Budapestet éri, a Duna eltérül, s feltehetően másfelé mos új medret magának.

– Azért talán mégse csinálnak háborút – mondta, amikor aztán éjfél után zsebre vágta a noteszt.