A nyelv szklerózisa ellen

Kopik a szív, romlik a szem, romlik a fül hallása – idegeinek és érzékszerveinek az elhasználódásával kezd kiszakadni az ember a világból. S ráhagyja, hogy falak épüljenek körülötte. De semmilyen öregedési folyamat nem olyan gyors, nem olyan végzetes és nem produkál olyan visszafordíthatatlan tüneteket, mint az, amely nem is személy szerint minket, hanem a beszélt és írott nyelvet, anyanyelvünket – legelemibb kommunikációs eszközünket – támadja, szürkíti színeit, rozsdásítja s csorbítja a kifejezések élét, kiszívja a szavaknak azt a savát-borsát, amely hatékonnyá tette őket, még a valósággal szemben is.

A nyelv ereje a használatban állandóan őrlődik. Ugyanaz a szerelmes levél, amellyel harminc évvel ezelőtt még meg lehetett hódítani egy dacos leányszívet, ma legfeljebb csendes röhögésre ingerelné a címzettet.

Az első világháború idején Jaurès életével fizetett háborúellenes beszédeiért, de beszédeinek retorikus ereje ma már nem volna foganatos az újfajta háborús propagandával szemben.

A formálissá váló nyelv éppen úgy elszigetelhet minket az élettől – mondhatnám –, elszigetelhet saját sorsunktól, jósorsunk lehetőségeitől, mint a vakság, süketség.