Léleküdítés

Időbe telik, amíg Párizsból ideér a posta, s én ráérek bemenni az Írószövetség könyvtárába, elolvasni az Express legújabb számát. Így történt, hogy az október eleji lapot akkor olvastam, amikor már nyakig voltunk a háborús rettenetben. Milyen baljóslatúan, milyen vészterhesen hatott a válságban minden hír, az is, amit tíz nappal ezelőtt még jó tréfaként adhattak nyomdába.

„De Gaulle testőrségének parancskönyvébe minden este bejegyzik ezt a mondatot: a Köztársaság Elnöke csakis a világháború kitörése esetén költhető fel álmából.”

Még jó, hogy vannak, akiknek ilyen nyugodt álmuk van mostanában; gondolhatja az emberiség, midőn az esti hírek után beveszi a dupla Dorlotint. De mit irigykedünk, tudvalevően a jó lelkiismeret a legjobb altató. Napóleonról is megírták, hogy a nagy csatái előtt tudott a legédesebben szunnyadozni.

Világháború az Elysée palotában: költögetnek egy generálist, mint derék apát szokás, akinek fia született. „Itt a harmadik!” – mondják neki. „Kire hasonlít?” – riad az alvó.

A másik oldalon fényképes beszámoló a készülő nagy, legnagyobb! francia hadgyakorlatról.

A hadgyakorlat október 20-án kezdődik – pontosabban: akkor fog kitörni. Előkészítésül ötnapos lélektani edzést kap a katonaság. A Hadügyminisztérium ezért kiad egy fiktív újságot, fiktív hírekkel.

Íme:

Október 15. A Kurili-szigetektől keletre egy amerikai felderítő repülőgép eltűnt. A keresésére indult repülőgépeket ismeretlen felségjelvényű gépek megtámadták. Stb.

Ugyanaznap: Magyarország mártíriuma, újabb letartóztatási hullám.

Október 16. Varsóban a politikai rendőrség a tömegre lőtt.

Alatta, kisebb betűvel:

A tartalékosok behívása.

Október 17. India konferenciát javasol a béke megvédésére.

Egyiptom vezére éles beszédben támadja Izraelt.

Október 18. Franciaországban sztrájkmozgalom fenyeget.

Október 19. A három Nagy tiltakozott Moszkvában a nyugati újságírók letartóztatása miatt.

Október 20. A pápa imádkozik a békéért.

A feltételezés szerint a fiktív újságnak ez a száma már nem jut el az olvasókhoz. A pápa imája sem a mennybe.

A gomba alakú felhő megelőzi.

Öt nap kell hozzá, hogy ez is beérjen.

 

*

 

Hogy az őrültség háborúba vihet, ezzel mint eshetőséggel számolok. De nem gondoltam, hogy a háborúcsinálás megint ilyen ócska mechanizmus szerint fog menni. Ilyen egyszerű a beugratás? Tudom, a fenti címek: csupán a másfél évtizedes hidegháború drámai sűrítésű kiadása. S ebbe bele vagyunk dobva: magyar mártíriummal, búsuló lengyellel, pápai imával. Egy-egy grádus a felfutásban a háborúhoz. Akik csinálják, bíznak a régi automatizmusban. A Hitlerében. Egy határincidens + egy szónoklat a bolsevik veszélyről: s már indulhatnak is a csapatok. Lám, ugyanígy csinálnák ma is. Csak ma már atomháborúra gerjesztik be a lelkeket. Szakértő, öreg Don Juanként, aki még mindig tudja a fogásokat.

Ha ezzel a mechanikus gondolkozással szemben (amely az embert is mechanizmusnak tekinti, s ráadásul milyen olcsó mechanizmusnak!), ha ezzel szemben szintén egy mechanikus gondolkozás állna – a dogmákban és a frázisokban és az emberek megvetésében begyakorlott, olajozott pályájú mechanizmus – ezen a héten talán vége lett volna ma a világnak.