Léda tojása

A háborús téma nem érdekelt soha. Sőt, inkább riasztott. Valahogy úgy éreztem, hogy a tomboló háború jelenségei elterelik a figyelmet a háború lényegéről. Klasszikus irodalmi példa, hogy Fabrice del Dongo a waterlooi csatában nem is látja, mibe keveredett bele, még magát a csatát sem látja. S az értelmét? Igaz ugyan, hogy ha Napóleon Szent Ilona-i vallomásait olvassuk, könnyen támad az a gyanúnk, hogy Napóleon maga se volt valami nagyon tisztában a háborúinak az értelmével. Csinálta őket: jó technikával s szerencsés szériákban.

Amikor Ady Endre egyik versében azt írta, hogy a világháborút azért hozták ránk „sírjukban is megátkozott gazok”, hogy a forradalom ígéretét letörjék, Ady többet mondott el az első világháború történelmietlen szükségszerűségéről, mint a legjobb szemű haditudósítók és frontnovella írók együttvéve.

A háború keletkezése érdekel: az a rejtekút, amin a háború a békében is közlekedik, az az irracionális régió, ahol a háború tartalékai vannak; és érdekelnek az esetlegesség játékai a válság napjaiban – lesz háború, nem lesz, lesz! – és érdekel és dühít az a jelenség, hogy a háborút, mihelyt kitört, máris kezdi körülvenni a történelmi szükségszerűség fals látszata – az eleve elrendelés gyanús glóriája…

Van egy klasszikus művészeti szabály, amely szerint a trójai háború meséjét nem kell Léda tojásánál kezdeni. Csakhogy engem a háborúkban éppen ez érdekel: Léda tojása. S lényegesen kevésbé Achilles haragja, Hektorral párviadala… Mert nagyobb tét az, hogy lesz-e Trójában háború, mint az, hogy ki fog győzni a trójai háborúban.

Azután megint nagyon érdekel, hogy mit beszélgetnek az istenek Trója füstölgő romjai fölött – Poseidon és Athéné beszélgetésére gondolok Euripides drámájában –, hogy szerintük vajon mi értelme volt ennek az egésznek, s hogy ők – az istenek – hogy látják a jövőt… (Ebből a beszélgetésből lehet megtudni, hogy senkinek sem volt jó üzlet a trójai háború: a ma még oly diadalittas győzők éppoly gyászos végre fognak jutni, mint a legyőzöttek.)

A háború abban az állapotában érdekel, amelyben még nem látszik – vagy már nem látszik – háborúnak.