Elcserélt szerep

Isteni optimizmus kell az Úr utolsó szavaihoz. Biztatni Ádámot… Csak rajta! Ember küzdj!

Honnan veszi az Isten ezt az optimizmust? Hiszen neki aztán igazán minden oka meglehetne a kétségbeesésre… Akkor hát?

Az a gyanúm, hogy Ádámtól.

Itt a legantropomorfabb az Isten. Itt tényleg olyan, mintha Ádám teremtette volna őt a saját képére. Ez a legádámibb szó a Tragédiában: Küzdj és bízva bízzál!