A jövő emlékei

Minden régi katasztrófa emléke itt van bennünk. A történelemből és a történelem előttről. Persze, annak az emléke is, ahogy túljutottunk rajtuk. A múlt belénk rétegződött. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”– tudjuk. Lehetne idézni az egész verset. Azt főként, hogy „kész az idő egésze”. S hogy ez bennünk kész.

És Ádám – Madách Ádámja?

Hisz belé is belé évgyűrűzik a világtörténelem, a jó és rossz periódusok. S ez történik még a világtörténelem előtti hajnalon. Megadatott neki, hogy emlékezhet a jövőre. Lehet, hogy így ellenállóbb lesz a megpróbáltatásokra? Lehet.

Álomszérumot kapott. Védőoltást. Preparált történelemkivonatot. Majdnem halálos volt így is az adag. Szinte lázas betegen ébred az álomból. Az a krízis.

Ádámba a jövője rétegződött bele.

 

*

 

Amikor az Isten elbocsátó szép üzenete után („ember küzdj”), az első ember belép a világtörténelembe, immár az igaziba, reflexeiben már ott vannak az összes ráváró lehetőségek. Árpád és Zalán, Szent Péter és Danton.