A dialógus

Az ember és az Isten dialógusa azért volt mindig nehéz, mert az Isten számára ezerszer több lehetőség volt adva, mint ami kitelt az ember fantáziájából – aki (hogy mást ne mondjunk) a maga meglétét, az emberiségét, s vele a földi klímát-flórát-faunát-osztályharcot stb. örökre adottnak vette.

Ma az Isten és az ember kezd közelebb kerülni egymáshoz.

Lehet, hogy szaporodtak a közös témáink.

Például: ma már bennfentesen tudunk tárgyalni az Istennel arról, hogy mi lesz, ha az emberiség elpusztítja magát. Vagy a lakóhelyét. Ha leradírozza az életet a földgolyóról…

A különféle nagyságrendű világvégekről az Isten mindeddig csak magában morfondírozhatott.

 

*

 

(Ádám kétszer beszélget Istennel. A paradicsom színben – ez a süketek párbeszéde. S aztán az eszkimó szín után, a sziklán állva és öngyilkosságra magát elszánva. Itt bontakozik ki köztük a teljes értékű dialógus.)