Ádám információiÁdám végignézte-küzdötte nehéz álmai közt az emberiség történetét… Kétségbeesik. Ekkor elhangzik az a bizonyos talányos-biztató „ember küzdj!” Mit ér ez a szó, amikor épp az imént láttuk, mire megy ki a játék? Hiszen vagy azt látta Ádám, ami csakugyan vár rá, akkor az isteni optimizmus a végén értelmetlen, vagy nem azt látta, akkor meg mondaná ezt az Isten. De nem mondja. A látottakat az Isten sem meri cáfolni. Igen ám! – csakhogy a pillanat, amelyben ez az „ember küzdj!” elhangzik, nemcsak a történelmi álmok vége, hanem a reális történelem kezdete. Vegyük tudomásul, hogy az álmok végeztével a történelembe egy olyan Ádám lép be, aki most már eleve informálva van mindarról, ami vár rá. S ekkor már ugyanaz a világtörténelem sem lesz egészen ugyanaz, mint ami volna az informálatlan, naiv Ádám számára. Az „ember küzdj” után újra kezdődik minden. Ahogy egyszer már láttuk. De most igaziból. Ádám megint felmegy majd a fáraótrónusra, megint beleül, és megint szomorú lesz. De most már nemcsak azt fogja tudni, fáraóként, hogy az elnyomás nem boldogít, hanem hogy utána a szabadság sem fog boldogítani, és hogy a kereszténység se, a kapitalizmus se, az agyonszervezés se, s hogy nemcsak a piramisok tűnnek el nyomtalanul, hanem el fog tűnni az is, aki láthatná a piramisokat. El fog tűnni az ember… De hisz így még ezerszer iszonyúbb lesz az ember tragédiája, mint az álomban volt, ezzel a luciditással, amelynek fényében most már minden csak déjà-vu. Az „ember küzdj” után el fog kezdődni a világtörténelem – a mindentudó Isten és a jól informált Ádám számára ez a lejátszott meccs. |