A hideg csók

Ádám nemcsak a jövő álmai közül tápászkodott fel, amikor „álomittasan” – mint Madách az instrukcióban írja – kibújik a kunyhóból és felmegy a sziklára, hagy a kábaságnak és a luciditásnak ebben a pillanatában felismerje az egyetlen logikus és férfias lépést: a semmibe-kilépést – hanem Ádám (ez lényeges) Éva mellől kelt most fel, tehát azok a soha beteljesülni nem tudó történelmi álmok, az egyiptomi színtől az eszkimó színig, amelyekben (ez is nagyon lényeges) Ádám Évát mindig ölelni akarta, de soha nem jutott el a beteljesült szerelemig – csak Rómában, igen, ott volt beteljesülés, de ott meg émelygés lett belőle –, azok az oly színes és oly szorongásos történelmi álmok tulajdonképpen egy öntudatlanul lezajlott szerelmi csatának (vagy kétségbeesett szerelmi próbálkozásnak) a kísérő álmai lehettek. Tehát afféle titkot, szégyent, kudarcot átmagyarázó „álom-munkálatok”.

A férfi-nő viszonyt tekintve a Tragédiában a történelmi színek sora azokhoz a francia bohózatokhoz hasonlítható, ahol a tervezett nászt mindig megakadályozza valami – Feydeau és Labiche darabjaihoz.

Ádám minden színben valami magyarázattal tartozik Évának, hogy neki most tovább kell mennie, és a randevút átteszi egy fejlettebb korba, ahol már nem lesznek zavaró körülmények: nyugodtabban ölelkezhetnek majd. Amikor aztán megint övé lehetne a nő – valami megint közbejön. Elég az hozzá, hogy a történelmi színekben Ádám szexuálisan nem elégül ki. És ezt a tényt alig tudja takarni a világtörténelem monstre parádéja, a szerepből szerepbe menekülés, az örökös „nem ér a nevem”.

Ádám törhetetlen idealizmusa alatt letagadhatatlanul lappang és növekszik a beteljesületlen szerelem pánikja, míg végre ez – az eszkimó színben – a nyíltan felajánlkozó nő visszautasításában csúcsosodik. Ádám itt álmában kiabálni kezd, hogy nem akar bebújni a kunyhóba az Eszkimó-Éva mellé… és felébred a kunyhóban az Ősanya-Éva mellett. Az álomszituáció és a reál-szituáció tiszta rímben felel egymásra. Sőt, fedi egymást.

S itt a sziklán most megtudjuk (és ez sem kevésbé lényeges az előzőknél), hogy Éva is kielégítetlen asszony. Hogy ami a történelmi színek során nem sikerült, az a hitvesi ágyban sem nagyon sikerülhetett.

Éva színrelépte, első szavai félreérthetetlenek:

 

Ádám, miért lopóztál tőlem úgy el, Utolsó csókod oly hideg vala…

 

Hát igen, Ádám akkor lépne bele a fekete semmibe, amikor nincs többé kedve – így mondja – a „hiú enyelgéshez”. Ebben a pillanatban egy „frigid” férfi áll a sziklán.