Ádám a sziklán

A Tragédiának az a pontja, ahonnan az egész mű legjobban áttekinthető, fizikailag is kiemelkedő pont. A szikla ez, amelyre Ádám fölfut. Feje még kóvályog a világtörténelem rémképeitől, sarkában a szabadságát gúnyoló-provokáló Lucifer, a statisztikai determinizmus érveivel, a kunyhóban kielégítetlen asszonya (rá is kezdi majd, amint kinyitja a szemét: „utolsó csókod oly hideg vala”), s a szikla alatt a sötét mélység, ahová – egy ugrás – az egész emberiséget (hisz még meg se született) magával együtt elemésztheti. Ez az a mélység, amely egyetlen és méltó válasz lehet arra a néma és elfüggönyzött mennyországra ott fent, ahol Isten elbújt – talán a világtörténet botrányai elől…

Itt, ezen az Abszolút Tajgetoszon állva, Ádám szelleme olyan tisztánlátó, mint még soha. (És ezután se lesz ilyen, soha.) Egyedülálló választás pillanata ez: dönthet egy életképtelennek bizonyult (bizonyulandó) emberiség sorsáról. A világtörténelem minden esélyével szemben megjátszhatja még a fordítottjukat: a világtörténelem hiányát.

Itt a sziklán fogja előkényszeríteni a Rejtőzködő Istent.

S itt a sziklán fogja megtudni, hogy a fehérje létezési módja, az Élet, egyelőre feltartózhatatlan.

S itt fogja meghallani azt a talányos szót is, a küzdésről és a bizalomról, amelyet annyiféleképpen lehet magyarázni.

Ádámmal együtt az olvasó is eljut itt egy kivételesen magas nézőponthoz. Nemcsak a Tragédia színeit – s ezek rejtett szálú összefüggéseit – tekintheti át innen a mai olvasó, hanem Ádám luciditásával láthatja meg innen a maga korát is, amelyben az emberiség megint eljutott az ádámi szituációhoz: dönthet afelől, hogy mire szánja magát és fiait… Életre? Halálra?

Akár tetszik, akár nem: a XX. század harmadik harmadában mi is pontosan ezen a sziklán állunk.

Szeretem ezt a színt, a Tragédia utolsó színét. Ezt olvasom a leggyakrabban, ennek a margóit jegyezgettem körül a legsűrűbben.

Legszívesebben ennek a színnek a glosszálásával tölteném ezt az egész esztendőt, amely – számomra legalábbis – éppannyira Madách éve, mint Petőfi éve.