Még egyszer az öngyilkos tiszt

Ez a kis epizód alapjaiban rendíti meg Dantont.

A hadnagy (akinek nincs módja bebizonyítani, hogy tarsolyában a marsallbot) az önpusztítás érvét veti latba. Mit tud bizonyítani ezzel? Hogy mégis nagy hadvezér lehetett volna? Azt nem. Akkor? Azt, hogy Danton nem Isten. (Elfogadom Cioran gondolatát, hogy az öngyilkosság mindig azt jelenti: az Isten nem érdemel kíméletet, mert aki istenként gerálja magát, úgyis csak egy al-isten.)

Ezért lehet utána kivégezni Dantont. Isten-voltában rendítette őt meg a hadnagy öngyilkossága.

*

A jelenet – egyetlen mozdulat híjával – meg fog ismétlődni a Tragédiában.

Ádám a sziklán.

Szemben vele az Isten.

Szegény Ádám, éppoly lelkes és vállalkozó kedvű volt világéletében, mint a forradalom hadnagya.

Kisded seregét – az emberiséget – sorozatos vereség érte.

Egyetlen érve marad neki is: megtörni az Isten közönyét…

Kontesztálni fogja az istenséget. Leugrik a szikláról – mondja.

*

Könnyű volt a hadnagynak. Biztosan nem volt családja. Világos.