A Kepler-portré hitelességéhez

Keplert én a Kepler-színből ismertem meg. Hogy mit eszményített vagy torzított alakján az, hogy a dráma sűrűbb közegébe merítve tűnik elénk – ki tudja? Egy másik Kepler-portréval konfrontálom. Az Einsteinével.

„Éppen a mi gondoktól terhes és mozgalmas világunkban, amelyben olyan nehéz az embereknek és az emberi dolgoknak örülni, vigaszt nyújt számunkra, ha olyan nagy és szerény emberre gondolhatunk, mint amilyen Kepler volt. Olyan időben élt, amikor a természeti jelenségek lefolyásának törvényszerű voltát még korántsem ismerték. Milyen nagy lehetett hite ebben a törvényszerűségben, amely erőt adott neki ahhoz, hogy a bolygók mozgását empirikusan, és e mozgások matematikai törvényszerűségeit évtizedek türelmes és fáradságos munkájával kutassa, magányosan, senki által sem támogatva, s csak kevesek által megértve…”

Nagyság, szerénység, türelem, magányosság, kivételes hit a természeti jelenségek törvényszerűségében… A vonások mindkét arcképen ugyanazok. Az einsteinin és a madáchin.