Dialógus a percről és a halhatatlanságrólBoldogság, pihenés, kéj, édes álomképek, illatos virág és édes gyümölcs, hölgykeblek sóhajai, játszi tünemények, lankadó szem, lihegő ajak, őrült szenvedély, egyetlen szeszély… Ezekkel a szavakkal ostromolja Lucifer a Fáraót, hogy tirádájának végén kimondja a leglényegesebb szót is: a percről beszél, néhány fűszerezett percről. Lucifer tirádájában addig is minden hívó szó a pillanatnyiságot ábrázolja, azt dicséri. A carpe diem filozófiáját fejti ki, a carpe horam, a carpe secundum filozófiáját: e mulandó létben nincs hátra más, válasszuk a mulandót… S figyeljük meg – Lucifernek felelve – a Fáraó szavait. Mű, alkotók, nagyság, művészet, évezredek, ledönthetetlenség, erő, Isten… Nem kell nagy pszichológusnak lenni ahhoz, hogy sejtsük – jó előre –, mennyire törékenyek a halhatatlanságnak ezek a kategóriái. Az első szerelem összetöri őket. |