Kétes világosság

A kiűzetés a lángpallossal épp csak a kezdet volt. Azóta tart. Az eszkimó szín nem lesz egyéb, mint ennek a kiűzetésnek az utolsó mozzanata. „Hóval és jéggel borított, hegyes, fátalan vidék. A nap mint veres, sugártalan golyó áll ködfoszlányok között. Kétes világosság…”

Ott tűnik majd el a Paradicsom utolsó lehelete.

Így érti Illyés is:

 

megértheti vajon
(fél-ember, fél-majom
agyát váltig gyötörve)
hogy ő, (akit kivertek)
épp ő az is, ki kerget.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]