Szegény Ádám

A bűnbeeséssel és a kiűzetéssel mintha a színét veszítette volna minden… Szürke lett a föld. Értelmetlen.

A teremtett világ, amely nemrégen még az Erő, az Értelem és a Jóság fényében ragyogott, működik azért tovább, zökkenő nélkül, csak éppen azt nem lehet tudni, hogy minek.

Kérdés, hogy nem volna-e jobb leállni az egésszel.

Mert minél nagyobb szabású az univerzum, s minél olajozottabban funkcionál, s minél tökéletesebbnek látszanak a törvényei – voltaképpen annál szembeszökőbb a botrány: hogy mire való ez a felhajtás?

Lucifer provokatív kérdése most talál a célba:

 

Aztán mi végre az egész teremtés?

 

Ádám se tudja.

Szegény Ádám, ő fogja majd kiizzadni és kiverekedni, színről színre, a Teremtés művének az értelmét.

A Történelem minden korszakában a világ – ha csak egy-egy pillanatra is – intelligibilissé válik.

Szegény Ádám, lehet, hogy a végén megmenti a mundér becsületét?

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]