Tudás és halhatatlanságA Paradicsomban egymás mellett van a Tudás fája és a Halhatatlanságé. A Tudás fájáról eszik az ember, de ahhoz már nem jut, hogy a Halhatatlanságéról is egyék. Az Angyal, akinek nem volt érkezése megakadályozni a tudás gyümölcsének a megízlelését, útjukat állja a Halhatatlanságnak fája előtt, s nála a lángoló kard: „Félre bűnösök!” Ha itt elébük tud állni, ily energikusan, hol volt, amikor a Tudás fájáról ettek? Afféle rest csősz volna ez az Angyal, aki csak elkésve kocog elő? Szervezési hibából lett felemás az ősbűn? Rosszul volt megszervezve a fák őrzése? A jelenet kétségtelenül erre vall. De mitikus jelenet, tehát feltételezhető, hogy az anekdota mögött értelem lappang. Mi lehet ez az értelem? Hogy tudást ehetsz, de halhatatlanságot nem? Hogy az utóbbit féltékenyebben őrzik az égiek? Vagy inkább olyasmi, hogy tudásra nem ehetsz halhatatlanságot? (Ahogy például egészségünk érdekében tilalmas egy bizonyos ételre más bizonyos ételt enni.) A jelenet – az elkéső Angyallal – mintha csakugyan erről szólna: a Tudás és a Halhatatlanság nem megy együtt, nem férnek össze, legalábbis az ember hasában. A Tudás és a Halál – ez igen. Ez a jó menü. |