Isteni mulatság„Igazán érthető, hogy Istenben végtelen elragadtatást ébresszen azoknak a lehető legkülönbözőbb tárgyaknak konkrét, tündéri megjelenése, amelyek mindaddig sehol és sohase léteztek.” Jungnál olvasom ezt, Jóbról írott könyvében. Hogy is írja le Madách az eladdig nem látott dolgok első megjelenését? „A csillagok védszellemei különböző nagyságú, színű, egyes, kettes csillaggömböket, üstökösöket és ködcsillagokat görgetve rohannak el…” S az Isten bevallja, kimondja, hogy e látványban gyönyörködik. De mintha az is benne volna e madáchi Isten–vallomásban, hogy csak azon frissiben ilyen gyönyörködtető a teremtett világ.
Csakugyan ez volt az utolsó alkalom (az első is, igaz), amikor a Tragédiában az Urat önfeledten szórakozni láttuk. Ezután mindjárt tele lesz az Isten gonddal, bajjal, sértődöttséggel… A történelmi színek alatt már a képét se dugja elő. Nem is csoda. Mi lenne azokon olyan mulatságos? |