Hová lettél, Zordy Lorán?

Számba veszem a kritikákat Madách Csak tréfa című drámájáról, amelyet – százharminc év után – a veszprémi színházzal színpadra vittünk.

Négy olyan kritika van – hatot olvastam –, amely úgy íródott meg, hogy a kritikus nem írta le a dráma hősének a nevét. Ugyanis nem kerített sort rá a dráma tartalmának (mondanivalójának, szándékának) az ismertetésére.

Talán feltételezte, hogy a drámát mindenki ismeri? Nem valószínű, hiszen játszani nem játszották, és egyetlen kiadása – a Halász Gáboré – megszerezhetetlen. Holott a dráma hőse, Zordy Lorán, az ifjú Madách lírai önarcképe, reményeinek és pánikhangulatának a szószólója, Ádám előképe, egyszerre Fáraó és Miltiades és Sergiolus és Tankréd és Danton – egy kamasz–képzelet lázával és abszolútum igényével egybemosva benne a legellentétesebb karakterjegyek…

Most nem beszélek a ritka műfajról, amelyben e dráma íródott, s amit még leginkább „fekete komédiának” nevezhetünk.

Százharminc éves hallgatás után Zordy Lorán most először megszólalt a színpadon.

Hogy mit mondott, hogy mit szeretett volna mondani?

Hát jól van, maradjon ez a mi titkunk.